Kedvencem az inlay!

A múlt héten a koronákról volt szó, és talán eloszlattam néhány tévhitet velük kapcsolatban. De van a sérült fogak helyreállításának egy olyan misztikus módja, amiről csak kevesen hallottak, pedig sokszor jobb megoldás a koronánál. Ez a csoda az inlay, vagy magyar nevén betét (ez utóbbit nem szoktuk annyira használni, mert a nem-fogorvosnak valahogy mindenféle más jut róla eszébe…). Lényegében egy olyan fogtömés, amit a technikus készít el laboratóriumi körülmények között, majd beragasztjuk a fogba.

Ha már a koronáknál volt némi “őstörténet”, az inlay is megérdemli hogy nemesi rangra emeljük – az inaly ugyanis a fogtömések királya! A középkorban a lyukas fogakba tisztítás után aranylemezeket rétegeztek, ezzel “tömték be” a fogat. (Mondanom se kell, hogy nem a szegényeknek volt kitalálva.) Az amalgám tömések térhódításáig az arany tömés – vagyis inlay – volt a legelterjedtebb módja a lyukas fogak ellátásának. És máig a legjobb ebben a műfajban.

De miért jobb az inaly, mint egy korona?

A válasz sokkal egyszerűbb, mint hinnéd! Az inlay a legkíméletesebb módja a fog helyreállításának, mert nem kell lecsiszolni a fog ép részeit. Az előkészítés során mindig törekszünk a lehető legtöbb ép foganyag megtartására. Ez hatalmas előny a koronához képest. A “csiszolásra” inaly esetén csak azért van szükség, hogy a fog formája alkalmas legyen az inlay befogadására, és a lenyomaton szép, éles határai legyenek, amivel megkönnyítjük a technikus munkáját. Amíg az inlay készül – a koronához hasonlóan várni kell rá – elegendő egy ideiglenes tömést tenni a fogba, ami kényelmes, és általában nem is feltűnő. Koronázásnál ezzel szemben ideiglenes koronát kell készíteni erre az időre.

És miért jobb az inlay, mint egy tömés?

Az inlay tartósabb és szebb, mint egy tömés. Ha nagyon sok hiányzik a fogból (például gyökérkezelés után, vagy régi amalgám tömés kiszedése miatt), sima töméseket én nem is szoktam ajánlani. Az inlay ugyanis szilárdabb a tömések anyagánál, ezért (helyes kialakítás mellett) meg tudja védeni a fogat az esetleges törésektől. Erre a tömések nem alkalmasak. A technikus nem csak az inlay rágófelszínét tudja gyönyörűen kidolgozni (ebben egy jó fogorvos sem vall szégyent), hanem a szomszédos fogak felé néző felszíneit is, ami kulcsfontosságú a jó tisztíthatóság miatt.

Nem szeretnék aranytömést, másból is lehetne?

A leges-legjobb máig az arany inaly, ami igaz, hogy csúnya, de legalább nagyon drága. Pont ezért csak ritkán választjuk. Legelterjedtebb inlay-anyag a kompozit. Ez a népszerű “fehér” tömésekhez hasonló, de azoknál tartósabb műanyag. Árban ez a legjobb, és nagyon szép tud lenni. A kerámia inlay még keményebb, mint a fog anyaga, valamivel tartósabb a műanyagnál. Szépsége egészen meggyőző, az ára pedig barátságosabb az aranynál. Gyémánt betétet mi nem készítünk, de a Macskafogó tanúsága szerint Grabowski fogorvosa ebben is tud segíteni ;).

Szuper jól hangzik! Miért készülnek egyáltalán tömések? Inlayt mindenkinek!

Szívemből szólsz 🙂 Én nagyon szeretek inlayt készíteni, de még én sem ajánlom mindenkinek. Hogy miért? Nem fogsz meglepődni: a költségek miatt. Az elkészítése sokkal bonyolultabb – és drágább – mint egy hagyományos koronáé. Az orvos és a technikus részéről is nagy pontosságot követel, mert az inlaynek úgy kell illeszkedni az előkészített fogba, mint kulcsnak a zárba. Ha valaki nagyon igényes, és a legjobbat szeretné, akár kis tömés helyett is készíthető inlay, de orvosilag nincs sok értelme.

Ha már ilyen drága, legalább örökké tart?

Semmi sem tart örökké, de mi, fogorvosok, megelégszünk azzal is, ha a beteg élete végégig kitart :). Az orvosi közhiedelem szerint az arany inlay “örökké tart”, sokan a legtartósabb fogászati munkának tartják (bár az implantátumok is erős versenyzők!) Nem ritkák a 30-40 éves, hibátlan arany inlayk, de ez részben azért van, mert új arany inlayk már csak ritkán készülnek, és magas áruk miatt talán jobban is vigyáznak rájuk a betegek. Az inlay tartóssága miatt általában megtérül a készítés magasabb költsége a töméshez képest, akármilyen anyagból is van. Még a relatíve olcsóbb kompozit inlaytől is kétszer annyi időt várunk el, mint az esztétikus tömésektől!

Remélem sikerült némileg eloszlatnom a “misztikus” inlay körüli ködöt. Hiszem, hogy ez a szép és precíz restauráció megérdemli, hogy mindenki megismerje a nevét! Bizony, van élet a koronán túl is. Végezetül kivételesen elárulhatok egy orvosi titkot: inaly-em még nekem is van! Bizony, és nem is csak egy. A saját fogamat ugyan nem én készítettem elő, de a saját technikusom dolgozott rajtam, mert én is megérdemlem a legjobbat.

 

Kép: Getty Images – Stiller Ákos/Bloomberg

Adj, Király, koronát!

Közismert formája a fogpótlásoknak a korona, mégis sok tévhittel és pontatlansággal találkozom ebben a témakörben. Érdemes közelebbről megismerni a koronák világát, mert már több, mint 2500 éve velünk vannak, és nem csak az uralkodók fején!

Az első fogászati koronákat jellemzően aranyból, elefántcsontból, valamint emberi fogakból készítették, és tényleg szinte csak a királyok engedhették meg maguknak ezt a luxust. De miért is nevezzük egyáltalán koronának a koronát? A magyarázat az anatómiai nevezéktanból érkezik: a fogak zománccal borított részét nevezzük koronának. Kicsit más megközelítés szerint klinikailag a fogak íny felett látható része a korona, azonban ez némileg pontatlan, hiszen az íny vissza tud húzódni a fog gyökerei felé, de az is előfordul, hogy a fog nem tud teljesen kinőni az ínyből. A korona tehát az a fogpótlás, ami a fog koronáját pótolja. – Kicsit fából vaskarika, de ez legalább lehet aranyból :)!

Miért van erre szükség? Nem lehetne simán betömni?

Gyakran merül fel ez a kérdés, és valóban: a korona nem a legegyszerűbb vagy legkíméletesebb módja a fogat ért sérülések, lyukak ellátására. Előfordulhat, például gyökérkezelés után, hogy a fogból már túl kevés maradt ahhoz, hogy sima töméssel tartósan helyreállítsuk. Ilyenkor az inlay és a korona között választhatunk – az inlay, vagy betét nagy kedvencem, külön posztot is megér, ezért most maradjunk a koronánál! Sajnos gyökérkezelt rágófogak (kis – és nagyőrlők) esetén csak kivételes esetekben tekinthetjük korrekt megoldásnak a tömést, ezért aki gyökérkezelés “áldozatául” esik, lélekben már készülhet egy koronázási ünnepségre. A korona ugyancsak jó megoldás lehet elszürkült, letört fogak helyreállítására, de az oly’ népszerű fogászati implantátumok is gyakran koronát viselnek a fejükön!  – És ez nem csupán szóvicc, az implantátumot a koronával összekötő alkatrészek szakmai neve valóban fej.

De én nem akarom lecsiszoltatni a fogaimat!

Ez esetben van egy jó és egy rossz hírem: a jó hír, hogy korona készítéséhez a szomszédos fogakat nem kell bántani, a rossz, hogy a koronát hordozó fogat viszont tényleg le kell csiszolni. Azért kell “bántani” a koronázandó fogat, mert ha csak simán ráhúznánk a tetejére valamit, a fog ezáltal nagyobb és vastagabb lenne az eredeti méreténél, ami nem csak csúnya, de borzasztó kényelmetlen is. Tehát a csiszolással elsősorban helyet csinálunk a koronának. Persze nagyon fontos, hogy a korona alatt minden rendben legyen! Ezért először el kell távolítani a szuvas részeket, el kell végezni a gyökérkezelést ha szükséges, és gyakran még tömést is kell készíteni (ezt ilyenkor csonkfelépítésnek hívjuk). Ahogy egy régi kedves tanárom mondta: csak jó fogra lehet jó koronát készíteni!

Az arany nem tetszik, legyen inkább gyémánt!

Nem is olyan régen – a huszadik század derekáig – ha valaki jó minőségű koronát szeretett volna a szájában tudni, az leginkább aranyból készült. Ma már kevesen szeretnének Jack Sparrow nyomdokaiba lépni, ezért igen ritkán választjuk a tömör arany koronát. Az arany, mint korona-anyag, amúgy kitűnő, ezért porcelánnal leplezve ma is ajánlható, de az ára erős visszatartó tényező. Sokkal népszerűbbek a nikkelmentes fémre égetett “porcelán” koronák, amik szépek és relatíve olcsók. Fogorvos nyelven ezeket fémkerámia koronának nevezzük. Nagy hátrányuk, hogy a belsejükben fémet tartalmaznak, ezért átlátszóságukban (transzparencia) eltérnek a természetes fogaktól, ami erős fényben elárulja, hogy viselőjük nem ezzel a szájában született. Sokkal szebbek, és tartósságban is kiemelkedőek a cirkónium-oxid vázra készített tiszta porcelán koronák, amiket az egyszerűség kedvéért cirkonnak becézünk. És igen, ez alapjában ugyanaz az anyag, amiből a cirkónia köves gyűrűk és más ékszerek készülnek, és majdnem olyan kemény, mint a gyémánt. Manapság ezek a legnépszerűbb tagjai a koronák népes családjának. Utóbbi technológiával már nem hiú ábránd az “észrevehetetlen” korona: van olyan betegem, akinél én is csak a röntgen alapján tudom biztosan beazonosítani a saját technikusom kezét dicsérő cirkon koronát!

De én még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy koronám legyen!

Sokszor hangzik el ez a mondat a rendelőben, pedig a koronázás egyáltalán nem korhatáros dolog. A koronára nagyon sokféle okból kifolyólag lehet szükség, és csak legritkább esetben választjuk az életkor miatt. Köztünk marad, ezért elárulhatom, hogy a koronák a gyermekfogászatban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A csúnyán sérült, letört tejfogak helyreállításánál akár néhány éves kortól javasolt lehet speciális, kifejezetten gyermekfogászati korona készítése. Senki sem túl fiatal – vagy túl öreg – egy jó koronához!

 

Kép: Jack Sparrow A Karib Tenger Kalózai – Ismeretlen Vizeken c. filmben. forrás PotC Wiki.

A bölcsességfogakat kihúzzák, ugye?

Nagyon sok tévhittel találkozom a bölcsességfogakkal kapcsolatban, ezért a mai posztban ezt a témát fogjuk kicsit jobbak körüljárni.

Először is fontos tisztázni, mit nevezünk bölcsességfognak. Tisztán és egyszerűen az ember 3. rágófogát, fogorvosi nyelven 8-asát szoktuk ezen a jól hangzó néven illetni. Vélhetően azért terjedt el a bölcsességfog elnevezés (nem csak nálunk, hanem idegen nyelveken is jellemző), mert ezek a fogak bújnak ki legkésőbb az ember életében, gyakran csak 20-30 éves kor körül, amikorra már remélhetőleg “bölcs” volt az illető, vagy legalábbis befejezte az iskolát (bizony, réges-régen az emberek nem jártak 10 évig egyetemre). Aki nagyon bölcs, annak még 9-es foga is lehet, de ez európaiaknál ritka, inkább az afrikai populációban jellemző. “A bölcsességfogakat kihúzzák, ugye?” bővebben

Miért is szeretjük a fehér fogakat?

Mindenki szabályos, fehér fogakra vágyik, mert az a szép, az az egészséges. De tényleg így van?

A szépség relatív, minden kornak, helynek megvan az ideálja. A fehér fogak világraszóló divatját Hollywoodnak köszönhetjük. Nem volt ez mindig így, Japánban és a távol-keleten nagy hagyománya volt a fogak feketére festésének (Ohaguro). Nekünk szinte elképzelhetetlen, de ott a 19. századig az előkelő hölgyek és a gésák éjfekete mosollyal számítottak igazán szexinek. A hófehérre “hypózott” fogak éppen olyan távol állnak a természetestől, mint a plasztikai sebészek kése nyomán dúsult keblek, felvarrt ráncok. “Miért is szeretjük a fehér fogakat?” bővebben