Adj, Király, koronát!

Közismert formája a fogpótlásoknak a korona, mégis sok tévhittel és pontatlansággal találkozom ebben a témakörben. Érdemes közelebbről megismerni a koronák világát, mert már több, mint 2500 éve velünk vannak, és nem csak az uralkodók fején!

Az első fogászati koronákat jellemzően aranyból, elefántcsontból, valamint emberi fogakból készítették, és tényleg szinte csak a királyok engedhették meg maguknak ezt a luxust. De miért is nevezzük egyáltalán koronának a koronát? A magyarázat az anatómiai nevezéktanból érkezik: a fogak zománccal borított részét nevezzük koronának. Kicsit más megközelítés szerint klinikailag a fogak íny felett látható része a korona, azonban ez némileg pontatlan, hiszen az íny vissza tud húzódni a fog gyökerei felé, de az is előfordul, hogy a fog nem tud teljesen kinőni az ínyből. A korona tehát az a fogpótlás, ami a fog koronáját pótolja. – Kicsit fából vaskarika, de ez legalább lehet aranyból :)!

Miért van erre szükség? Nem lehetne simán betömni?

Gyakran merül fel ez a kérdés, és valóban: a korona nem a legegyszerűbb vagy legkíméletesebb módja a fogat ért sérülések, lyukak ellátására. Előfordulhat, például gyökérkezelés után, hogy a fogból már túl kevés maradt ahhoz, hogy sima töméssel tartósan helyreállítsuk. Ilyenkor az inlay és a korona között választhatunk – az inlay, vagy betét nagy kedvencem, külön posztot is megér, ezért most maradjunk a koronánál! Sajnos gyökérkezelt rágófogak (kis – és nagyőrlők) esetén csak kivételes esetekben tekinthetjük korrekt megoldásnak a tömést, ezért aki gyökérkezelés “áldozatául” esik, lélekben már készülhet egy koronázási ünnepségre. A korona ugyancsak jó megoldás lehet elszürkült, letört fogak helyreállítására, de az oly’ népszerű fogászati implantátumok is gyakran koronát viselnek a fejükön!  – És ez nem csupán szóvicc, az implantátumot a koronával összekötő alkatrészek szakmai neve valóban fej.

De én nem akarom lecsiszoltatni a fogaimat!

Ez esetben van egy jó és egy rossz hírem: a jó hír, hogy korona készítéséhez a szomszédos fogakat nem kell bántani, a rossz, hogy a koronát hordozó fogat viszont tényleg le kell csiszolni. Azért kell “bántani” a koronázandó fogat, mert ha csak simán ráhúznánk a tetejére valamit, a fog ezáltal nagyobb és vastagabb lenne az eredeti méreténél, ami nem csak csúnya, de borzasztó kényelmetlen is. Tehát a csiszolással elsősorban helyet csinálunk a koronának. Persze nagyon fontos, hogy a korona alatt minden rendben legyen! Ezért először el kell távolítani a szuvas részeket, el kell végezni a gyökérkezelést ha szükséges, és gyakran még tömést is kell készíteni (ezt ilyenkor csonkfelépítésnek hívjuk). Ahogy egy régi kedves tanárom mondta: csak jó fogra lehet jó koronát készíteni!

Az arany nem tetszik, legyen inkább gyémánt!

Nem is olyan régen – a huszadik század derekáig – ha valaki jó minőségű koronát szeretett volna a szájában tudni, az leginkább aranyból készült. Ma már kevesen szeretnének Jack Sparrow nyomdokaiba lépni, ezért igen ritkán választjuk a tömör arany koronát. Az arany, mint korona-anyag, amúgy kitűnő, ezért porcelánnal leplezve ma is ajánlható, de az ára erős visszatartó tényező. Sokkal népszerűbbek a nikkelmentes fémre égetett “porcelán” koronák, amik szépek és relatíve olcsók. Fogorvos nyelven ezeket fémkerámia koronának nevezzük. Nagy hátrányuk, hogy a belsejükben fémet tartalmaznak, ezért átlátszóságukban (transzparencia) eltérnek a természetes fogaktól, ami erős fényben elárulja, hogy viselőjük nem ezzel a szájában született. Sokkal szebbek, és tartósságban is kiemelkedőek a cirkónium-oxid vázra készített tiszta porcelán koronák, amiket az egyszerűség kedvéért cirkonnak becézünk. És igen, ez alapjában ugyanaz az anyag, amiből a cirkónia köves gyűrűk és más ékszerek készülnek, és majdnem olyan kemény, mint a gyémánt. Manapság ezek a legnépszerűbb tagjai a koronák népes családjának. Utóbbi technológiával már nem hiú ábránd az “észrevehetetlen” korona: van olyan betegem, akinél én is csak a röntgen alapján tudom biztosan beazonosítani a saját technikusom kezét dicsérő cirkon koronát!

De én még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy koronám legyen!

Sokszor hangzik el ez a mondat a rendelőben, pedig a koronázás egyáltalán nem korhatáros dolog. A koronára nagyon sokféle okból kifolyólag lehet szükség, és csak legritkább esetben választjuk az életkor miatt. Köztünk marad, ezért elárulhatom, hogy a koronák a gyermekfogászatban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A csúnyán sérült, letört tejfogak helyreállításánál akár néhány éves kortól javasolt lehet speciális, kifejezetten gyermekfogászati korona készítése. Senki sem túl fiatal – vagy túl öreg – egy jó koronához!

 

Kép: Jack Sparrow A Karib Tenger Kalózai – Ismeretlen Vizeken c. filmben. forrás PotC Wiki.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.